Szinte naponta halljuk a terrorizmus szót, valamelyik híradóban. Robbantások, merényletek, emberrablás,… Széles palettán mozog a téma. Ha az angol nyelvű híreket nézzük a CNN vagy a BBC csatornáin, akkor gyakran megüti fülünket az „assassination” szó. Tudjuk ez az áldozat halálát jelenti, ergo valakit meggyilkolt az egyik szervezet. Viszont kevesen tudják, hogy a szónak köze van a hasishoz és Szíriához is. Hasis, arabul füvet jelent, ám, ahogy a magyar fűnek, az arabban is kettős jelentése van a szónak: ami a mezőn nő, és amit elszívnak. Egy szír legendát alapul véve összeköthetjük a hasist, a terrorizmust és az öngyilkos merényleteket:
Élt Szíriában egy hadúr, Raschid ad-Din Sinan (1133–1193), akit a Hegy Öregje néven is illettek. Ravasz volt és gazdag, ügyesen manőverezett Szaladin szultán (Salah ed’Din) és a frank keresztes lovagok hegemóniája között. Így ő volt Alamut hercegség uralkodója. A muzulmán hadúr értelemszerűen nehéz helyzetben volt, mivel katonái száma alulmaradt mind a keresztény lovagok, mind a szultán seregéhez képest. Ezért a Hegy Öregje cselhez folyamodott: kiválasztott néhány hozzá hű katonát, akik remekül bántak a karddal, a tőrrel és íjjal, ezeket meghívta palotájába egy ünnepi vacsorára. Szolgái hasissal kevert bort szolgáltak fel a katonáknak, akik ettől mély bódulatba zuhantak. Sinan szolgái az alélt vitézeket átvitték a palota egyik belső udvarába, ahol ébredésükkor csodásan terített asztalok és hangszereken játszó gyönyörű nők fogadták őket. „Mi hurik vagyunk a paradicsomból” –mondta az egyik lány-. „Ti pedig Allah kiválasztottjai vagytok. Nektek megengedte az Irgalmas, hogy életetekben már bepillantást nyerjetek az ő birodalmába.” A katonák egy napot töltöttek a lányokkal a sivatagi emberek számára varázslatos környezetben, majd újra kaptak a hasissal kevert borból. Reggel a katonai táborban ébredve meg voltak győződve, hogy valóban a mennyekben jártak. Ezután nem félték a halált, hiszem ott pompa és meseszép nők várják őket.
Mindegy volt nekik, kit és hol kell eltenni láb alól, vakon teljesítették Raschid ad-Din Sinan minden parancsát. Sőt, minél kevesebb volt az esély, hogy élve megússzák a küldetést annál inkább, hiszen vágyakoztak a paradicsomba. A keresztesek hamarosan rettegtek az akkor „hasiunnak” nevezett harcosoktól. A név később asszasszinra változott. A háború 1230-ig tartott, majd a keresztények és az asszasszinok kiegyeztek és utóbbiak adót fizettek a Johanniták rendjének. Egyes krónikák szerint európai királyok is felhasználták az asszasszinokat politikai ellenfeleik meggyilkolására. Oroszlánszívű Richárd állítólag egy asszasszin merénylővel ölette meg Konrad von Montferratot Jeruzsálem királyát.
A legendából maradt egy szó az angol nyelvben és egy sikeres computer játék. Ám a mai öngyilkos merénylők gondolkodása is hasonló. A vallási vezetők és a terrorista csoportok ideológiai képzése után elhiszik, hogy sahídként (mártírként) jutnak a paradicsomba, ahol 77 szűzlány várja őket. Amikor Afganisztánban vagy Irakban megvizsgáltuk az öngyilkos merénylők maradványait láttuk, hogy több alsónadrágot és2-3 farmert viselnek. Mindezt azért, hogy megvédhessék a „családi ékszereiket” és teljesíteni tudjanak a szüzeknél. A terror az elmúlt évszázadokban nem sokat változott…
Georg Spöttle
